Dordzse/vadzsrá oltárcsengő

Tibeti nyelven dordzsénak (dorje), szanszkrit nyelven pedig vadzsrának nevezik ezt a szent szakrális eszközt, szimbólumot. Nagyjából az i.sz. VIII. században használtak elsőként a tibeti buddhizmusban vadzsárt, más néven mennykő-jogart, és azóta a szent szertartásiak egyik legfontosabb eszköze. Ezeket a szent eszközöket bronzból vagy rézből készítik tradicionálisan, azonban egyes történelmi feljegyzések és leletek alapján ismeretes vasmeteoritból készült nagyhatalmú darabok is.

Léteznek 2, 3 és 4 részes dordzsék is. Többségében a középső részük egy gömb vagy mívesen megmunkált réz, mely egy karikán vagy kehely formán keresztül csatlakozik, egy 8 szirmú lótusz hoz, melyből 5 nyúlvány áll ki, a végüknél egyesülve, 4 körben és egy középen felosztásban. A dordzsé középső gömb része a világ egységét és oszthatatlanságát szimbolizálja, a kehely vagy karikák az abszolút igazságot, a nyolcszirmú lótusz pedig a világkorszak nyolc bódhiszattvájára utal. A végeken lévő 5 nyúlvány pedig a világot alkotó 5 elemi erőt jelképezi (tűz, víz, föld, levegő, élet/kvinteszencia). A jogar pedig az erő, a határozottság, a férfiasság, az állandó szilárdság, keménység jelképe. Sokan használnak vagy viselnek is szent szimbólumot, mely segít távol tartani a negatív energiákat és rossz akaratott.