A tudatos gondolkodás az egyik legnagyobb mozgató rugó és téma, ami mostanában az emberek előtt lebeg. Még is majdnem mindenki úgy gondolja, hogy neki ez tökéletesen megy, majd figyelmen kívül hagyja az üzenetet hogy tudatosan. Az ha értünk valamennyire a spirituális élethez és tudjuk hogy mi szeretet és mi nem, az nem egyenlő a tudatossággal és főleg nem a tudatos gondolatokkal. Főleg hogy amit mi szeretetnek élünk meg lehet másnak a legnagyobb gyötrelem és ez vissza is igaz. És nagyon sokan ebbe a csapdába esnek bele és jó mélyre elmerülnek is benne. Ebből adódóan van aztán az, hogy nagyon sokan olyan utakat járnak melyek nem csak a sajt, de a környezetük életét is tönkre tehetik, vagy már meg is tették vagy épp teszik. Nehéz belegondolni, de sajnos ez az igazság. Mivel az ember a tudatosság szót nem arra használja, amire való (tisztelet a sok-sok kivételnek), az ember jelenleg többségében arra használja, hogy a saját igazát bizonyítsa vele. Pedig ez a kollektív tudathoz kellene, hogy vissza vezessen bennünket. Ahhoz az egységhez ahol nincsenek különbségek ember és ember, nő és férfi, heteroszexuális és meleg között. Ahol mindenki egy és egyenlő. Ahol a szeretet nem elvárás, hanem alap létezés.
Így sokan tévúton járnak. Nem ellenőrzik gondolataikat, tetteiket. Mit persze nem is lehet mindig, hiszen óriási odafigyelést igényel, egészen addig, amíg automatává nem válik. Senki soha nem várja el, még az univerzum sem hogy mindig pozitív legyél és úgy is gondolkodj. De azt elvárja, hogy csak azt küld ki energiaként, amit komolyan is gondolsz. Őt nem érdekli a mi megítélésünk szerint, hogy jót vagy rosszat kívánsz. Neki csak rezgés hullám, amit vissza térít és megtelepszik az életedben. Majd gyakran jön az, hogy én nem is ezt akartam. És itt is a bizonyíték, hogy nem is vagyunk annyira tudatosak. Hisz azt sem tudjuk, sokszor mit kérünk, kívánunk magunknak vagy épp másnak. Egy nagyon jó példa erre, hogy rendszeresen tartok csoportos beszélgetéseket, meditációkat, szertartásokat és vannak olyan alkalmak mikor teremtő kívánságokat írunk le. Az egyik utolsó ilyen alkalmával az egyik résztvevő elmondta, hogy ő azt kérné – Legyen nyitott szíve!. A csoportból ezt mindenki másképp értelmezte, volt olyan, aki az emberi szervként említett szívre gondolt és azt hitte meg akar halni. És ez az univerzumnál sincs másképpen, ő úgy fogja értelmezni, ahogy a legnagyobb energiát, kapja. És nem csak attól, aki kérte, hanem a kollektív tudatból. Természetesen ezt azonnal javítottuk és tényszerűen hosszabban, de úgy fogalmaztuk meg a kérést-kívánságot, hogy a csoport összes tagjának 100%-an egyértelmű lett.
Tehát igen is nagy jelentősége van annak mit és hogyan mondunk, gondolunk, és nem mellesleg teszünk. Hiszen a cselekedeteink is ugyan úgy rezgéssel bírnak és kiáramlanak az univerzumba. És van, hogy pontosan tudjuk, hogy amit teszünk nem jó. De megtesszük, mert keresünk egy olyan magyarázatott, amit bemesélve magunknak tudatosan elrejtjük az igazságot és ezáltal tudat alatt cselekszünk. De álljunk csak meg akkor még is csak tudatosan oldjuk, meg hogy tudattalanok legyünk?! Vagy akkor hogy is van?!
Válasz egyszerű, akkora rutinunk van a kollektív tudat által és az évek során begyakorolt szerepjátékok és játszmákból, hogy az igazság elrejtése kisujjból megy. Valójában pontosan tudjuk, hogy amit teszünk nem jó, de még saját magunkkal is elhitetjük, hogy ez így működő képes.
Akkor kit hibáztassunk? Hangzik el most sok mindenkiben a kérdés. A szülőket, a környezetünket, a társadalmat, az elődeinket, vagy pont saját magunkat. Az igazság az, hogy semmit nem érünk el vele, ha bárkit is hibáztatunk. Maximum annyit, hogy dühöt és haragot generálunk, amit kiküldünk az univerzumnak és az erre megfelelő választ kapjuk. Pontosan, mint a három ember típus felállásánál ugyan is van az aki kardot mutat (a támadó), van aki pajzsot mutat (a védekező) és van aki fegyvertelenül áll (a semleges). És akkor most gondoljunk bele, aki kardot mutat azzal mi fog történni? Mint támadót nagyvalószínűséggel vissza támadják, az emberek egy része meg védekezni fog ellene, ahogy csak tud. Azzal, aki pajzsot mutat? Őt állandóan támadni és lenézni fogják, hisz akkor és az ellen is védekezik, ami-aki ellen nem kell. És akkor mi lesz azzal a ki fegyvertelen? Na igen ővele nem tudnak mit kezdeni mert nincs rajta fogás. Ezeket a szerepeket képesek vagyunk percről-percre változtatni.
Az helyet hogy elkezdenénk dühöt generálni meg kell tanulnunk elfogadni. Az emberi életűn során lineárisan látjuk a dolgokat és éljük meg. Nem tudunk vissza menni és megváltoztatni dolgokat, de azt megtehetjük, hogy a jelen pillanatában a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Amit most nagyon erősen vés fel magadnak: Minden cselekedet és döntésed tökéletes és jó. Az abban a pillanatban lévő tudásodnak pedig a legmegfelelőbb. Azaz nincs olyan hogy rossz döntés. Mert abban a pillanatban te csak arra voltál képes maximum. De ha te azt a következő pillanatban vagy egy óra, nap, hét múlva másképp gondolod jogodban áll megváltozatni. És az adott körülményekből a lehető legjobbat kihozni.
Nem kell haragudni, változtatni kell. Újra alakozni, és mint a GPS annyit mondani – Újratervezés!
És ez nem egy naiv rózsaszín ködbe burkolt világkép. Mert ilyenkor ez a leggyakoribb gondolat, ha te nem így vagy ezzel, akkor üdvözöllek a tudatosodók között. Ha rózsaszín felhő lenne, akkor azt mondán nem tartozol felelősséggel, azért amit tettél, mert az úgy jó, ahogy van. De nem ezt mondja ki ez az univerzális törvény. Csak annyit mond, az aktuális tudásod legjavát hoztad ki abban a percben magadból. Ez csak megmutatja, hogy jogodban, hatalmadban, lehetőségedben áll most másképpen cselekedni. Legyen, az egy meggondolatlan pofon után egy ölelés, egy szidalmazás után egy kedves szó. És ha ezt megteszed, akkor már igen nevezheted magad tudatosodónak.
Azonban van még egy fekete leves, amit nem szabad elfelejteni. Amikor az ember szándékosan tesz, mond vagy cselekszik olyat, ami tudja nem helyes. És ezt azután is érzi, hogy fokozatosan felépít magának egy magyarázatott arra miért teheti mégis meg. Arról nem is beszélve, mikor nem is rejti el, hanem csak megteszi, mert ehhez van kedve. Mindig elmondom, minden mágiánk varázslatnak ára van! És ez nem elsős sorban pénzben mérendő, hanem sokkalta inkább energiában és annak megnyilvánulásaiban. Veszíthetsz el embereket, barátokat, családtagokat vagy akár házat, kocsit, és pénzt. Bármit, ami neked fontos vagy szükséged van rá. Persze ilyen súlyos dolgot egyértelmű a mágia energiájának rosszra használásával veszít el az ember, ha jóra (fehér) mágiára használjuk szeretetteli teremtésre akkor csak csekély energiánkba kerül.
Ami még kérdéses, hogy egy cselekedet mikorra tudja kifejteni hatását vagy válasz reakcióját. A válasz bár mikorra. Ugyan is az idő csak nekünk lineáris. Valójában az univerzum szempontjából, minden egy adott pillanatban idő és tér nélkül létezik. Így előfordulhat, hogy egy tökéletes párkapcsolat másodpercek alatt dől össze, és olyanok lesznek, a múlt emléke, amikre nem is számítottál volna. Vagy aki eddig a világ legigazabb embere volt, most kiderül, hogy hazudik. És ilyenkor nem másról van szó, mint hogy a tett energetikai visszacsatolása nem a jelenben, hanem a múltban csapódott le. De persze ez akár a jövőnket illetőnek is megjelenhet majd.
Most ez talán ijesztően hatott, de nyugalom. Ha figyelünk a jelekre és az útmutatásokra, akkor nem kell tartanunk semmitől. Hiszen mindig megkapjuk ezeket annak érdekében, hogy csak szeretetteli és pozitív úton haladjunk.
