Tibeti hóoroszlán - Gyógyító

„A hóoroszlán Tibet mennyei állata. Ő szimbolizálja a félelemnélküliséget, a feltétel nélküli vidámságot, jókedvet, a kelet irányát és a föld elemet. A hóoroszlán vidámsága a test és a tudat egységéből következik, fiatalos, vibráló energiája a jóságnak és a természetes öröm érzésének köszönhető. ... A tibeti buddhizmusban a hóoroszlán a Buddha védelmezője: az ábrázolásokon általában a Buddha trónja mellett látható, egy-egy jobbra és balra áll tőle. Néha a Buddhát nyolc oroszlánnal körbevett trónon ábrázolják, ezek a nyolc fő bódhiszattvát, a történelmi Buddha legfőbb tanítványait jelenítik meg. Bár a buddhista művészetben a hóoroszlánokat nem nélkül ábrázolják, léteznek olyan képek, ahol egyértelműen hím vagy nőstény állatot szemlélhetünk. Amikor szimmetrikusan, párban láthatók, a hím baloldalra, a nőstény jobboldalra kerül. A tibeti néphagyományban a nőstény hóoroszlán teje különleges tápanyagokat tartalmaz, mely gyógyítja a testet és helyreállítja a harmóniát. Számos szent gyógyító szerről tartják, hogy a hóoroszlán tejének esszenciáját tartalmazza. Teje a Dharmát és annak tisztaságát is szimbolizálja, amint Milarepa válaszolta egy embernek, aki drága ajándékokkal akarta megszerezni a tanításokat: „Én, a hóoroszlán, aki havas magányosságban tartózkodom, olyan tejem van, mint a lényegi nektár. Arany csészék hiányában nem öntöm azt egy közönséges edénybe.” A hóoroszlán üvöltése az ‘üresség’, bátorság és igazság hangját testesíti meg, emiatt gyakran a Buddha tanításainak szinonimája, mivel a karmától való mentességre utal és a felébredésre szólít fel. Úgy tartják, hogy annyira erőteljes, hogy egyetlen üvöltés során hét sárkány esik le az égből. A hóoroszlán energiáját a gyönyör-kerék (tibeti nyelven: gankyil) három örvényből álló szimbóluma is kifejezi, amit a hóoroszlán szüntelen működésben tart. A hóoroszlán az öröm, boldogság alapvető, eredeti játékosságának megtestesülése. Bár a hóoroszlán nem repül, a mancsai soha nem érintik a talajt, létezése a hegycsúcsról hegycsúcsra ugrálás játékos folytonossága.

Forrás: Csörgő Zoltán – A Buddhista szimbólumok világa című könyv