Keressünk egy csendes helyet, üljünk le. Engedjük, hogy testünk és elménk összehangolódjon
Lélegezzünk be és lassan fújjunk ki háromszor. Ezzel lecsendesítve elménk.
Figyeljünk szívünkre, hogy meghalljuk, ahogy figyelünk bebocsájtást nyerünk intelligenciájába.
Összpontosítsunk a légzésre, ahogy lassan be és kilélegzünk. Ha bármilyen gondolat, aggodalom bukkanna fel hagyjuk elúszni. Csak a légzésünkre figyeljünk.
Amikor megnyugodtunk figyelmünkkel forduljunk a szívünk felé, csatlakozzunk energiájához a következő kérdésekkel: Mi tesz boldoggá? Mit szeretek csinálni? Mi okoz örömöt? Mik a szenvedélyeim? Mi ad ihletet? Mitől érzek beteljesülést?
Lélegezzünk be és lassan fújjunk ki
Most kérdezzük meg magunktól: Mivel töltöm az időmet, ami nem tesz boldoggá, ami távol tartja tőlem az örömöt?
Most kérdezzük meg a szívünket: Mit tehetek, hogy túllépjek azon, ami távol tart a veled való kapcsolattól? Hogyan érezhetnék ihletet és beteljesülést?
Nyíljunk meg a válasz befogadására. Lehet furcsának találjuk majd a válaszokat, de ne vessük el őket. Arra figyeljünk milyen érzéseket vált ki belőlünk. Amit a szívünk diktál helyesnek érezzük majd. Segítségével megtalálhatjuk átfogóbb célunkat, tudni fogjuk mit kell tennünk és merre kell indulnunk.
„ Ismerek egy csomó embert, akik „halottak”. Ám járnak, beszélnek, tévét néznek. Néha keményen dolgoznak, de az isteni energiának ez a szikrája valahogy elveszik. Na, nem örökre veszik el. A lelkünkben élő gyermek mindig újra ránk köszönhet, és megint felélesztheti ezt a szikrát. Ezek az emberek azonban megtagadják a tényt, hogy álmaik vannak. Elveszítik a kapcsolatot az álommal. Az, aki elszakadt a szívétől, nem él.” /Paulo Coelho/
(Forrás: Baptiste De Pape - A szív ereje)